Chapet Six

*Katie szemszöge*

Heidivel épp a bulira készültünk. Kifestettem a szemét és kirúzsoztam, majd szépen megcsináltam a haját. Szeretném, ha mindkét sráccal tökéletes estéje lenne, hisz az én hibám miatt fajultak idáig a dolgok. Miután kész lettünk elindult a gardróbja felé. Gondoltam kiválasztja a ruháját. Turkált egy darabig, majd egy csodás fekete miniszoknyás koktél ruhával fordult meg.

-Ez jó lesz?-kérdezte.

-WOW! Tökéletes!

-Örülök, hogy tetszik, mert ma kénytelen leszel ezt viselni!-adta át a kezembe a meseszép darabot, és én tátott szájjal kivettem a kezéből.

-Te Jó Ég! Köszönöm!

-Szeretném, hogy a te éjszakád is csodálatos legyen. Ezt neked vettem!-adott a kezembe egy kis szatyrot amiben egy vér vörös rúzs volt. Nagyon örültem, és ritka hálás voltam. Ilyen barátom még sosem volt...

***

Elkezdődött a buli, és Liam már is letámadta Heidit, ezért nekem Zayn figyelmét el kellett terelnem.

*Adelheid szemszöge*

Liammel felmentünk a szobámba beszélgetni. 
-Szia!-öleltem át az ágyon.
-Szia picur!-hagyott egy puszit az arcomon. 
Pár percig a néma csend tartotta a szavainkat, majd átkarolta őket, és egyszerűen szótlanok maradtunk. Tapintásokkal beszéltünk. Gyengéden megfogtuk egymás kezét, és összekulcsoltuk, majd egymásra mosolyogtunk. Liam odahajolt hozzám, majd elkapta a számat és ráharapott, ami egy nyögést váltott ki belőlem, és egy kérdést.
-Már harapunk is?-kérdeztem úgy, hogy a szám majdnem az övéhez ért. Választ viszont nem kaptam, csak egy sunyi mosolyt, amit kihívásnak tartottam, ezért odaszorítottam a számat az övéhez és visszaharaptam, mire heves csókcsatába törtünk ki. Mire észbe kaptam Liam már a pólómat húzta felfelé és ráfektetett az ágyra.
-Liam, kérlek, állj! Nekem ez még korai.-állítottam meg.
-Megértem.-adott egy röpke mosolyt, majd kaptam egy szájra puszit és leszállt rólam, majd mellém feküdt, és átkarolt.
-Nem megyünk le?-kérdeztem, mire a vállamat egy puha ajak érintette meg, majd cuppanást hallottam.
-De, menjünk!-kelt fel Liam, majd felemelt és a karjaiban vitt ki.
-Erre igazán nincs szükség!-nevettem, mire Liam letett, és elment, hogy megkeresse Harry-t.
Mikor Liam elment elkezdtem visszagombolni az ingemet, de valaki hátulról befogta a szemem.
-Ki vagy?-kérdeztem.
-Niall!-engedte el a szemem, majd egy szőke sráccal találtam magam szemben.
-Szia Niall! Heidi vagyok!
-Szia! Még nem volt szerencsénk egymáshoz!-nevetett a srác.
-Nem.-mosolyogtam, majd megkínáltam egy punccsal a srácot, mire Katie félrehívott.
-Heidi! Kérlek! Hadd beszélgessek én vele! Ő olyan cuki! Ő a kedvencem a bandából!
Mosolyogva Katie vállára helyeztem a tenyerem, majd tovább álltam. Kimentem a ház elé, ahol Zayn cigizett. Gondoltam most abba hagyom amit elkezdtem. Megkedveltem Liamet, és inkább hagyom az egészet.
-Hé Zayn!-szóltam.
-Igen cica?
-Bocsi, de tegnap nem voltam magamnál, és hülyeségeket beszéltem! Én is Liam együtt vagyunk!-röhögtem el magam, mire Zayn eldobta a cigit, és megragadta a karom.
-A te döntésed, de...tudod....senki sem tud úgy szeretni mint én!
-És te ugye tudod, hogy engem ez nem érdekel?-nevettem tovább, majd elmentem a hátsó udvarra, és Eric ült a hinta ágyon, majd én lehuppantam mellé, mire az ágy heves hintázásba tört ki. Szótlanul ültünk, mire Eric hátra simította a hajamat, és elkezdett puszilgatni, amitől kirázott a hideg. Nagyon jól csinálja, én meg totál hülye vagyok. Mire megpróbáltam észhez térni hátra toltam a homlokát, vagyis hát hátra ütöttem és dühösen távoztam.

***

A bulinak vége lett és én egy csókkal búcsúztam el Liamtől. Ahogy észre vettem Katie is jól szórakozott, mert ő és Harry ölelkezve búcsúztak el egymástól.

-Nem úgy volt hogy Niall a kedvenced?-kérdeztem.

-De, csak Harryvel többet beszélgettem, meg nagyon udvarias volt velem! Amúgy...elkérte a számom!! Íííí!

-Nyugi csajszi!-öleltem át.

Másnap reggel összetakarítottuk a rumlit, és körül néztem. Ekkora házban lakunk 2-en, és mindig ezt fogjuk egyedül takarítani. Akkor pattant be az ötlet. Gondoltam hívok a házba még 3 embert, és akkor 5-en tudnánk takarítani és 5-en tartanánk fel a házat. Gyorsan felmentem a netre és feladtam a hirdetést. Tettem képeket a házról hátha úgy még szívesebben jönnek. Persze ingyenes az egész mert olyanok leszünk mint egy család. Egymásra főzünk, mosunk, takarítunk és magunk keressük meg a pénzt. Amint feltettem a hirdetést szóltam Katienek, hogy rendeljen 3 ágyat, és azt is elmondtam neki miért. Szerencsémre örült ő is. Mikor meghozták az ágyakat kiürítettük a vendég szobát és odavitettük be őket, majd megnéztük a jelentkezőket, és volt egy lány aki a barátnőjével jönne, ezért ők voltak az 1. akiket behívtunk, mert legalább ők ismerik egymást és nem lesz nekik idegen a hely. A 3. lányt annak szempontjából választottuk ki, hogy ő jelentkezett elsőnek így megadtuk neki is a lehetőséget. Brianna, Hanna és Hope (vagyis a 3 lány) már este meg is érkezett. A sok cuccot bepakoltuk nekik a (volt) vendégszoba óriási nagy szekrényébe, és este egy forró teánál beszéltük meg a dolgokat és ismertük meg jobban egymást....

-És, hogy hogy ingyenes ez az egész házban lakás?-kérdezte Brianna.

-Mert ez olyan lesz mint egy családnál. Mindenki ad a másiknak!-válaszoltam.

-Az jó! És egymás ruháját is fogjuk hordani?-kuncogott Hanna.

-Felőlem!-nevettem el magam, majd felmentünk a szobába és aludtunk.

Reggel telefon csergésre ébredtem.  Apa volt az. Vajon mit akarhat?

-Jó reggelt apa!

-Szia kisangyal! Jövő héten lemegyünk hozzád látogatóba és megnézzük az egyetemedet! 

Ó basszus! Apának nem mondhatom el, hogy nem járok egyetemre.

-Ööö. Rendben! Gyertek csak!

-Kislányom, minden rendben? Mintha zaklatott lennél!

-Nincs semmi baj, de most indulnom kell órára! Szia!

Lecsaptam a telefont és riasztottam mindenkit.

-Csajok! Be kéne iratkoznunk egyetemre!

-Mi? Miért?-kérdezte Hope.

-Szerintem legyen ez is az egyik ára, hogy itt lakhattok.

-És honnan veszed, hogy nem járunk- e egyetemre?-kérdezte Bri.

-Az egyetemisták általában kolisok vagy szövetség tagok.

-Igaz. Amúgy van a közelben egy elég erős egyetem, de oda csak jó átlaggal vesznek fel. Én 4-esre éretségiztem le, de 3-as felett mindenki bejut!-mondta Hanna

Végig kérdeztünk mindenkit és szerencsére mindenki 4-es felett volt, ezért elindultunk és megkerestük az igazgatóságát.

-Azt hiszem ez az!-mutatott Bri egy ajtóra ahova az volt írva igazgatói iroda.

-Szerintem biztos az!-mondta Hope.

Bementünk és egy 30-40 év körüli férfi ült egy íróasztal mögött.

-Segíthetek lányok?-kérdezte.

-Igen! Szeretnénk erre az egyetemre járni!

-Ez nem így megy! Mutassátok be először is a régi bizonyítványotok az érettségi jegyekkel együtt. 

Előkaptuk a papírokat és bemutattok, majd elvette őket.

-Két hét múlva talán eldől, hogy jöhettek-e,de előtte csatlakoznotok kell egy szövetséghez vagy alapítani egyet!

-De nekem ez fontos! Jövőhétig be kell kerülnöm!-jajgattam.

-Sajnálom.

-Mi kell? Pénz?

-Látom, tényleg nagyon fontos ez neked, de nem kell a pénz.-felállt és elindult felénk.-Nekem csak valami apróság kell tőletek!-simította hátra a hajam. Értettem a célzást és szerintem  mindenki, de láttam, hogy nincs önként jelentkező, ezért szomorúan az ajtó felé indultam mikor...

-Várj!-nyögte ki Hope.-Mi az az apróság?-kérdezte.

Hát most csak ennyire jutott :D !! Nem sokára jön az új rész addig is komizni! ;)

Chapter Five

Adelheid szemszöge

Másnap délkörül kiültem Katievel a teraszra beszélgetni.

-Tegnap este későn értél haza, és én már aludtam. Milyen volt a randi?-öklözte meg a vállam.

-Megcsókolt.-összehúztam magam, összeszorítottam a szemem és vigyorogtam.

-Úristen, úristen! Gratulálok! Most pedig nyisd meg a telefonod és írd be, hogy Liam Payne!

-Miért?

-Hátha már kint van rólatok egy cikk!

-Tuti nincs.

-Csak nézd meg!

Fejemet rázva felnyitottam a telefonomat, és a googlere nyomtam az ujjam majd pötyögni kezdtem.

-Basszus. Igazad volt!-kiáltottam fel, és nem abban a pillanatban nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.

-Mondtam. Most sokan fognak irigykedni rád, de sokan fognak példaképükké fogadni. Nem kell megijedni! Öhm. Szerintem beszéljetek meg még egy randit! Az exed totál féltékeny lesz.

-Jó-jó. Előbb lenyugszom.

-Oké, oké! Nem kell pánikolni! Vegyél egy mély lélegzetet, és hívd fel!

Megfogadtam Katie tanácsát, és mély lélegzetet vettem, és kikerestem a nevét a telefonomban, majd hívtam. Hosszasan csengett, még végül felvették.

-Hello?

-Szia! Liam?

Zayn szemszöge

Liam elment találkozni egy régi haverjával és itt hagyta a telefonját, ami csörgött. Heidi volt az és sokáig gondolkoztam, hogy felvegyem-e, de végül megtettem.

-Hello?-kérdeztem.
-Szia! Liam?-mondta, mire megállt bennem az ütő. Ha azt hiszi, hogy Liam vagyok, akkor kideríthetem, hogy milyen valójában, de tudom, hogy ezt egyszer még megbánhatom.
-Igen!
-Nincs kedved találkozni?
-De van! Mikor?
-Most!
-Most? 
-Igen, most!
-Rendben. És hol?
-Hyde park. Csak azt a helyet ismerem.
-Oké. 5 perc és ott vagyok.
-Rendben. De várj!
-Igen?
-Élveztem a tegnap estét.
-É-én is!
-Minden rendben?
-Igen, miért?
-Furi a hangod, de akkor induljunk, mert szeretnélek látni!
-Rendben. Ott találkozunk! Szia!
Rettenetes nagy hülyeséget csinálok, de megéri. Tetszik Heidi és ha lebuktatom akkor Liam otthagyja. Gonosz vagyok és jóképű.

Adelheid szemszöge

Elindultam. Szokásos módon a szomszéd ház előtt Eric ült és figyelt, majd mikor elpillantottam róla, utánam futott.

-Állj meg! Heidi! He-he-heidi! Álljál már meg az Isten szerelmére!

-Mi az?

-Veled van tele az internet!

-Oh tényleg?

-Igen. Miért randizol egy világ sztárral? Hogy féltékennyé tegyél? Sikerült, de most már fejezd be!

-Nem fejezem, mert megkedveltem Liamet!

-Szóval így játszunk.

-Milyen játék? 

-Majd meglátod.

Kicsit megijedtem, de nem hátráltam. Elmentem a Hyde parkhoz és Liamet kezdtem keresni a tekintetemmel, mikor valaki hátulról átkarolt. Hátra fordultam és megcsókoltam. Mikor vége lett a csóknak láttam, hogy akivel megtörtént az nem Liam, hanem a kicsit nyersen néző Zayn(?) az.

-Úristen! Azt hittem Liam vagy!

-Nem kell tagadnod bébi! Szexibb vagyok mint ő és te engem kívántál.

-Liammel beszéltem találkozót akkor nyilván tudom, hogy te vagy a hátam mögött. Idióta!

-Most már nincs mit tenni.-mutatott a bokor mögött álló paparazzóra.

-Mi? Ez mi? Ezt te szervezted?

-Eskü nem!

-Najó! Már itt sem vagyok!

Könnyes szemekkel viharoztam haza. Most már egy egész világ ribancnak fog titulálni. Klassz. És még Liam is. Jaj. Szörnyű. Mikor hazaértem Katie támadott le.

-Hogy-hogy ilyen hamar haza jöttél? Hé, mi a baj?

-Zayn. Nem Liam volt hanem Zayn és hátulról átölelt azt hittem, hogy Liam és megcsókoltam és lefotózta valami idióta lesifotós.

-Az nem rossz!

-Mi? Nem rossz hanem rettenetes! 
 -Gondolj a jóra! Tök mázlista vagy! 3 irtó cuki fiú is téged akar! És ebből 2 híres!
-Igen, de ha Liam meglátja a képet akkor? Akkor mi lesz?
-Azt mondom randizz mindkettőjükkel.
-Katie! De rájönnek. Ott van a hülye bulvár...
-Igaz. Megvan! Mond azt nekik, hogy...hogy úgy tudják bebizonyítani, hogy igazán szeretnek, ha egy hónapig nem használnak semmi gépet meg telefont! És, hogy az újságot ne olvassák az már csak rajtad múlik!
-Jó, de mi lesz 1 hónap múlva?
-Választasz.
Bólintottam egyet,és elindultam. Útközben felhívtam Zaynt, hogy találkozzunk. MOST. Természetesen beleröhögött a telefonba. Olyan lekicsinylő. De azt mondta jön, ezért elindultam a szokások parkba. Mikor odaértem leültem egy padra és vártam, majd megérkezett a rossz fiús kinézetű srác és leült mellém.
-Zayn. A tegnapi dolog miatt hívtalak. 
-Szörnyen sajnálom!
-Miért sajnálod?-mosolyogtam, majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam, de közben szörnyen éreztem magam. Egy szörnyeteg lettem. Jajj!
-És mi lesz Liammel?
-Az a gond nem tudtam elérni, mert nálad maradt a telefonja, de felhívnám. De csak akkor bízom benned, ha értem egy hónapig nem olvasol bulvár cikkeket, mert különben azt feltételezem rólad, hogy nem bízol meg bennem.
-Hát..oké. Itt van Liam másik telefonszáma.-nyomot a kezembe egy telefonszámot.
-Köszi! Holnap találkozunk!-kacsintottam, és elindultam, majd a telefonomba Liam számát kezdtem pötyögni, és őt is megkértem erre a dologra. Tényleg egy szörnyeteg vagyok. Haza felé esett az eső. Mivel a gyomrom összevissza forgott a tüdőm meg beállt, és a síró görcs kergetett sírtam, hisz az esőben senki nem veszi észre. Vagyis egyvalaki igen. Katie az ablakból nézett, és amint meglátta, hogy jövök kirohant.
-Mi a baj?
-Katie egy szörnyeteg vagyok!
-Jaj csajszi! Nyugi!-ölelt át.-Tartsunk egy bulit?
-Ühüm.-töröltem le a könnyeket a szemeimről.-De kiket hívjunk?
-A srácokat és a szomszédot!
-Ez nem buli hanem balhé lesz!!
-Dehogy! A srácokkal csak akkor smárolsz mikor távol vannak egymástól. Addig én a másikat feltartom, de te legyél mindig Eric közelében!
-Rendben!
Gyorsan felhívtam a srácokat, addig Katie meghívta Ericet, majd kisminkeltük egymást és felöltöztünk szexi ruhába. Hátha Katie is felszedi valamelyik srácot...


Folytatás nemsokára! :)
Addig is Komizzatok és Iratkozzatok fel! :) 
 

Chapter Four

*Liam szemszöge*

Mikor bementem a kávézóba, ahol megismertem egy lányt. Olyan különösen bánt velem. Mintha egy átlagos ember lennék, ezért is hívtam el moziba, mikor hazaértem. Nagy lélegzetet vettem, és bepötyögtem a telefonszámot. Kicsöngött. Heves szívveréssel hallgattam a csengést, mikor felvették. 

-Hello? Liam?-kérdezte a "hang"

-Igen!

-Oh hello!

-Nincs kedved holnap eljönni velem moziba?

-De! Na és mikor és melyik moziba?

-Holnap este 8-ra gyere a Hyde parkba, és majd onnan oda viszlek!

-Hát rendben! Szia!

Elakartam volna még köszönni, de letette, de nem nagyon érdekelt, mert utána egyenként felhívtam a srácokat, hogy közöljem velük a hírt. Mindenki örült, de Zayn nem annyira bízott a csajban. Azt hitte ő is egy rajongó, aki mindent meg akar tudni rólunk, csak álcázza, ezért gondolta beszél vele telefonon. 

*Adelheid szemszöge*

 

Miután megbeszéltük Katievel ezt az egész mai haditerves napot, kivettünk egy filmet. Épp indítottuk volna, mikor megint csörgött a telefonom, és megint Liam volt az.

-Szia.-köszöntem.

-Szia! Hallom randizni fogsz Liammel.-mondta valaki.

-Aha, és kivel is beszélek?

-Zayn.

-Kifejtenéd jobban?

-Malik.

-Én is örülök. Liam ott van?

-Te komolyan nem ismered a bandát?

-Milyen bandát?

-One Direction.

-Nem.

-Mi?

-Erre most nem érek rá. Szia

Kicsit idegesített ez a Zayn gyerek, főleg, hogy egyfolytában hívogatott, és azt akarta, hogy most találkozzunk. Erre csak annyit mondtam, ha eljön ide akkor nincs akadálya. 1 óra múlva csengettek is. Mikor kinyitottam ösztönösen Eric háza felé szegeződött a tekintetem, és láttam, hogy kint ül, és az ajtóban álló srácot figyeli. 

-Gondolom te vagy Zayn.

-I..igen.-mondta, és teljesen le volt fagyva.

-Mi van?

-Öööö semmi! Na szóval, veled fog randizni Liam....

-Igen, és?

-Velem is kell!

-Hogy mi van?

*Zayn szemszöge*

Nem is tudom mi ütött belém. Lesokkoltam. Ez a lány olyan...húú. Kifejezhetetlenül gyönyörű. Abban a pillanatban nem tudtam, hogy hogy húzzam ki magam az egészből, de azért megpróbáltam.

-Jaj nyugi szivi csak hülyülök.
-Elég furi vagy, de miért is akartál velem beszélni?
-Csak, hogy tudjam,hogy Liam milyen lánnyal randizgat.
-Kije vagy te? Az apja?
-Nem.
-Akkor szia!
És rám csapta az ajtót. Hát kedvesnek tűnik így első rá nézésre, de lehet, hogy Liammel tényleg az lesz.

*Eric szemszöge*

Kint ültem, mint általában minden nap a ház előtt,és láttam ahogy az a One Directionos srác csönget be Heidihez. Beszélgettek valamiről, majd elment. Gondoltam odamegyek hozzá, hogy megkérdezzem, hogy mit keresett ott. Felálltam, és odafutottam hozzá.

-Szia! Öhm mit kerestél Heidinél?

-Hogy kinél?

-Heidi. A szomszéd.-mutattam a házra.

-Ja! A haverommal fog randizni, és tudni akarom, hogy meglehet-e benne bízni. Miért?

-Ő...Semmi. Kössz, hogy mondtad.

-Hát jó.-és elment.

Nem nagyon tudtam elhinni, hogy az exem már is randizik. Mondjuk amilyen hamar összejöttünk és vége lett nem csodálom, hogy nem volt annyira szomorú, de én komolyan gondoltam azt a 2 napot, és fájt. Fájt, hogy Heidi már is túllépett. 

*Heidi szemszöge*

Reggel felkeltünk, és Katie segített elkészíteni a hajam meg a sminkem a randira.  Felkaptam valami ruhát, ami a moziba jó, és elindultam a Hyde parkba, ahol már Liam várt. Gyengéden megragadta a karomat, és mosolyogva rám nézett.

-Indulhatunk?-kérdezte.

-Igen.

Bementünk és beültünk egy horrorfilmre. Nagyon ijedős vagyok, ezért hozzásimultam  Liamhez, és a vállára hajtottam a homlokom, hogy ne lássam mi történik. Lassan elkezdtem érezni a derekamon simuló karját. Simogatott, mire felnéztem egyenesen a szemébe, és ő csak mosolygott. Sokáig vizsgáltuk egymás tekintetét, majd elkezdett közeledni és lassan a nyelve már az én nyelvemet tapintotta. 

A mozi után elbúcsúztam tőle, egy arcra puszival, és fülig érő mosollyal mentem haza.

Chapter Three

Eric szemszöge

Éppen az utcánkban sétáltam, mikor a volt barátnőm, June jött velem szemben. Az a lány aki még tavaly nyáron törte össze ici-pici darabokra. 

-VISSZAEMLÉKEZÉS-

Egy padon ültünk egymás kezét fogva, mikor mélyen egymás szemébe néztünk. June gyönyörű búza szőke haját lengette a szél, és éj kék szeme az enyémbe nézett, majd elkezdte gyengéden simogatni ujjaival a kezem. Sokáig csak néztük egymást, majd megszólalt.
-Kaptam egy megbízást Amerikában.-kezdte.
-Az nagyon jó!-fejeztem ki az örömöm.
-Jó is lenne, ha nem kéne téged itt hagynom egy évre.
-Tessék?-kérdeztem, mintha nem értettem volna.
-Szerintem értetted.
El sem búcsúzott, csak felállt és elsétált. Láttam, ahogy még visszanéz, és egy kis könnycsepp csordult végig tökéletes arcán, majd tovább sétált, és azóta nem láttam.

-VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE-

 Mikor meglátott, kicsit gyorsabb tempóra váltott majd átölelt.

-Szia June! Hogy kerülsz te ide?

-Szia! Hát már nem is örülsz, hogy láthatod a barátnődet?

-Úgy tudtam végeztünk.

-Oh, hát rosszul tudtad!

 A szája már elindult az én szám felé, de leállítottam.

-Figyelj, June -fogtam meg a vállát- nekem tegnap óta van egy barátnőm.

-Oh igen?-nyalta végig a száját.-Mióta ismered?

-Két napja, de ez más! Ez szerelem volt nekem első látásra!

-Hahaha! Ez hülyeség! Eric! Ez csak egy pár hétig tartó gyors kaland lesz, hisz nincs olyan, hogy szerelem első látásra!-nevetett.

-De van, csak még te ezt nem tapasztaltad!

-Hajjaj szívem! Ki az a lány, aki elvette a fejed?

Heidi házára mutattam.

-Ott lakik, de most nincs itthon.

-Na, és mikor jön haza?

-Azt hiszem 3 óra múlva. Miért?

-Hát, azt hiszem, mi nagyon jó barátok leszünk ketten.

Nevetett és tovább állt, én meg vállat vonva bementem a házba. Aludtam egyet, majd csengettek. Gyorsan megnéztem még az időt. Négy órát aludtam. Nem semmi. Elindultam ajtót nyitni. A kilincsre emeltem a kezem, és lenyomtam, majd magam felé húztam az ajtót. Az ajtóban June állt. 

-Mi van? Már be sem engedsz?-kérdezte

-Ja, de!-túrtam bele kócos, elaludt hajamba.

-Találkoztam a kávéházban a kis barátnőddel!

-Honnan tudod, hogy ő volt az?

-Eddig nem tudtam, de azt mondtam 3 óra múlva jön haza, de én 4 órát is vártam, mert türelmes vagyok, és hát ő állt az ajtóban. Te tényleg egy pincérnőre cserélsz le engem? Bocsi Eric de ez túlzás!

Mosolyogtam, és közben a földet néztem. Nem is sejtettem, hogy June ennyire féltékeny lány, de vannak még csodák. Körül belül 5 perc néma csönd volt, mikor ajtó nyikorgást hallottam, majd egy ismerős hangot.

-Eric?-kérdezte a hang.-Eric itt vagy?-megismertem az akcentust. Heidi volt az, és látszott Juneon, hogy ő is tudja, mivel megcsókolt, és nem engedett el.

Adelheid szemszöge

Nem kaptam választ, ezért beljebb mentem. Már a nappaliba voltam, mikor megláttam Ericet azzal a szőke lánnyal. 

Éreztem, ahogy arcom teljesen lesápad. Éreztem, ahogy minden egyes végtagom legyengül. Éreztem, ahogy a sírógörcs elfog. Éreztem, ahogy a szívem darabokra törik. Kifutottam a házból, és egyenesen az én otthonom felé futottam. Az ajtóban elsírtam magam, és visszanéztem a házra, majd berontottam. Katie egyből odajött hozzám, hogy megtudhassa szomorúságom okát. Nagyon én sem értettem. Miért sírok egy egynapos kapcsolat után, ami egy nap után történt? Nem tudom. Talán tényleg igaz. Talán tényleg létezik a "Szerelem első látásra" mondás. 

Lefeküdtem a kanapéra, és a fejemet a párnába túrtam. Éreztem, ahogy az új lakótársam odaül a lábamhoz, majd elkezdi simogatni a hátam.

-Mi történt?-nyögte ki a kérdést.

-Hosszúúú!-hisztiztem.

-Én ráérek.-mondta, és kitártam a szívem.

Később megkérte, hogy ha lenyugodtam üljünk le az asztalhoz.

-Van egy tervem!-kezdte.

-E-egy terved?-kérdeztem kicsit döbbenten.

-Vissza kell vágnod a srácnak!

-Hallgatlak.-dőltem hátra a széken, majd összefontam a karjaimat.

-Keress egy pasit! Ismerd meg és járj vele, majd hozd el ide, és ha kint lesz az az Eric vagy ki smároljatok!

-Ez nem ilyen egyszerű!-nevettem.

-Nem? A kávézóba állítólag sok helyes srác jár! Írd rá az egyik számlára vagy szalvétára a teló számod, de előtte beszélgess vele miközben rendel!

-Huh. Oké. Megpróbálhatom,de ha beégek a te lelkeden szárad!-mondtam poénosan.

-Jó,jó!-nevetett

Másnap reggel

Kicsit kisminkeltem magam, meg megcsináltam a hajam. Hátha beválik Katie terve.

Mikor beértünk, és elkészültem, már is észrevettem egy nagyon helyes srácot. Megkértem a főnököt, hogy ő hadd én szolgáljam ki. Gyorsan felvettem a jegyzet tömböt, nagy levegőt vettem, és indultam.

-Szia! Mit kérsz?-kérdeztem

-Egy Cappucinot kérek.

-Rendben! Már is hozom!-kacsintottam, majd elindultam, és már is elvettem az italt, és vittem is vissza,

-Egy Cappucino!-mondtam vidáman.

-De fura az akcentusod!-jegyezte meg.

-Igen, mert német vagyok.-mosolyogtam.

-És mit keresel itt Londonban?

-Eredetileg egyetem miatt jöttem ide, de még van rá időm.-mondtam.

-Igen. Amúgy Liam Payne vagyok!-mosolygott és nyújtotta oda a kezét.

-Adelheid Berger, de a barátaimnak csak Heidi!

-És én a barátod vagyok?

-Az is lehetsz még.-nevettem el magam. 

-Hoznád a számlát?

-Igen.-elindultam a számláért, és olyan boldog voltam, hogy még csak nem is nekem kellett kezdenem a beszélgetést. Mikor odaértem, ráfirkantottam a telefonszámom, és vittem is Liamnek az összeget.

-Itt is van!

-Gyors voltál!

-Tudom.-mosolyogtam.

-Ez itt mi?-mutatott a telefonszámomra.

-Oh csak a telefonszámom.-mondtam tök nyugodtan, mire elővette a telefonját, és elkezdett rajta pötyögni.

-Remélem nem baj, hogy elmentettem?-kacsintott.

-Áh dehogy!

Mikor elment a srác odarohantam Katiehez.

-Sikerült!-vigyorogtam.

-Basszus! Tényleg? El sem hiszem, hogy felszedted Liam Paynet! 

-Állj,állj, állj! Te miről beszélsz!

-Mi? Azt hittem tudod!

-Mit? Nyögd már ki!

-Ő egy világhírű banda énekese!

-A rohadt életbe!

-Nyugi-nyugi! Ez így még jobb! Elfog ájulni a kis csákó!

-Ja! Már csak az hiányzik, hogy felhívjon ez az énekes srác.

Nem is kellett sokat várnom, mivel este csengett is a telefonom. Vagyis egész nap csörög, mert Eric hívogat, de azt már nem veszem fel. Most egy ismeretlen szám volt a kijelzőn. 

-Hello? Liam?

-Igen!

-Oh hello!

-Nincs kedved holnap eljönni velem moziba?

-De! Na és mikor és melyik moziba?

-Holnap este 8-ra gyere a Hyde parkba, és majd onnan oda viszlek!

-Hát rendben! Szia!

Letettem a telefont, és gonosz mosollyal néztem az új BFFmre.

-Na?-kérdezte

-Holnap randizni fogok!-ugráltam.

Remélem tetszett! Komizzatok, és ha tetszik a blogom iratkozzatok fel! Kösziiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!

Chapter Two

Nem akarom elfojtani a szót, de most aki olvassa és tud az KOMIZZON BÁRMIT, mert látni szeretném, h a feliratkozókon kívül meg úgy amúgy tényleg hány olvasóm van eddig :) ha 5nél több folytatom, ha meg kevesebb vagy 5 akk abbahagyom, és beismerem, hogy nem nekem való a blogírás... na akkor JÓ OLVASÁST! :)

Eric szemszöge

 Szürke volt az égbolt. Éreztem ahogy egy eső csepp landol az arcomon, majd egyre több. Elindultam hazafelé. Útközben egy pocsolyába léptem. Ahogy a lábamat kiemeltem belőle láttam az arcom, majd megláttam mellette Heidi arcát. Felemeltem a fejem, és körül néztem, de nem volt mellettem senki, majd mintha misem történt volna, tovább mentem. Lassacskán a házamhoz értem, de a tekintetem még is a szembe lévő otthon felé húzott. Éreztem ahogyan a szívem egyre hevesebben ver. Elindultam az ajtója felé. Mikor odaértem, nagy lélegzetet vettem, és az öklöm elindult az ajtó felé, de visszahúztam. Szomorú arccal megfordultam és a házam felé indultam. Mikor az ajtóhoz értem elkezdtem kutakodni a zsebembe, de nem találtam a kulcsot. Ezek szerint mielőtt elindultam otthon hagytam a kulcsot és a szüleim bezárták, mert azt mondtam, hogy van nálam kulcs. Nem volt más választásom, ezért leültem a ház elé és vártam amíg az ősök haza nem érnek. Mármint lett volna más választásom, de nem láttam azt jónak.

Körülbelül 15 perce ülhettem kint, mire Adelheid ajtaja kinyílt, és kilépett mögüle a lány. Egy pokróc volt nála. Elindult felém, s mire ideért rám terítette.

-Minden okés?-kérdezte.
-Ja, csak kizártam magam.
-Azt hogyan?
-Azt hittem vittem magammal kulcsot, mikor elmentem sétálni,és azt is mondtam anyuéknak, de ők már elmentek.
-Uh. Gyere be! Kapsz forró csokit.-kacsintott.
-Tényleg? Nem haragszol rám a tegnap miatt?-kérdeztem aggódva.
-Nem, csak gyere be! Te vagy az első barátom itt Londonban. Miért haragudnék?

Nagyon örültem, hogy nem haragszik, és hogy beengedett. Leültem a kanapéjára, majd egy bögrét nyomott a kezembe.

-Idd meg!-mondta-Jót tesz!

-Mi ez?-kérdeztem.

-Nyugi! Csak forró csoki.-mosolygott.

Elkezdtem óvatosan kortyolni az italt, és mikor már a felét megittam, éreztem Heidi testét, ahogy rásimul az enyémre, majd lassan a vállamra hajtja a fejét. Gyorsan befejeztem az ivást, és megfogtam a kezét, majd óriási baba szemeibe néztem. A legszívesebben ott helyben megcsókoltam volna, de éreztem, hogy ugyan az lenne a vége mint az este. Egy ideig néztem, majd a vállamra tette finoman a kezét, és elkezdett közeledni hozzám. Mikor már majdnem összeért az arcunk lehunyta a szemét, és a nyelve már benne is volt a számban. Megcsókolt. Lehunytam a szemét, és visszacsókoltam. Ajka lágyan ért a számon, de a nyelve vadul járta körbe a számat. Ilyen szenvedélyes és egyszerre varázslatos csókot még senki sem adott. Mire észbe kaptam, már a hajamat túrta, majd lassan befejezte. Kérdőn és egyszerre meglepetten néztem rá, mire gyengéden a fülembe súgta a választ. Nagyon meglepett. Nem tudtam mit csináljak, így hát megfogtam a kezét, és közben egy kérdés kavargott a fejembe, ami végül átment kijelentő mondatba.

-Én tudom, hogy alig ismerjük egymást, de én szívesen megismernélek jobban, és gondoltam megpróbálhatnánk ebből kialakítani egy kapcsolatot.

Így hangosan kimondva elég hülyén hangzott, de ő mégsem nevetett, és taszított el magától.

-Igen, én is így gondolom.-mondta, mire én teljesen megkönnyebbültem.

***

Adelheid szemszöge

Reggel elindultam, és munkát vállaltam. Egyenlőre csak egy kávézóban fogok dolgozni de ez egyetemig épp elég. Az új munkahelyemen egy 17 éves lánnyal kezdek felszolgáló ként. Nagyon szimpatikus és aranyos amerikai lány. Az első ember akinek kivittem a kávét, az egy brit modell. Hogy honnan is tudom ki az a June O'brien, de közben énekeseket és színészeket egyáltalán nem ismerek? Hát onnan, hogy vettem egy magazint, és pont ez a lány volt benne. Szőke haj, kék szem, barna test, vékony csontozat. Minden fiú álma. Rá lehet mondani, hogy külsőre TÖKÉLETES. Na szóval. Kivittem neki a forró italt, és kért még egy pohár vizet amivel leöntött. Hát igen. Általában az ilyen szép lányok belül rothadtak. Gyorsan bementem a mosdóba, hogy megtöröljem a ruhát. A munkatársam, Katie is ott volt bent, majd elmondtam neki a történteket.
-Hát igen. Sok ember ilyen rossz.-vigasztalt.
-Figyelj, Katie! Nincs kedved ma átjönni hozzám, hogy jobban megismerjelek? Nincs itt igazán barátom, és szerintem mi egész jóban lennénk.-mondtam
-Detto.
-Mármint mi "Detto"?
-Hogy nincsenek barátaim.
-Hát, most már van.-mosolyogtam és megöleltem.
-Figyelj, nincs véletlenül egy plusz szobád?
-Nincs, de van pótágyam, ami még elfér a szobámban. Miért?
-Nem lakhatnék nálad pár napig? Nem vagyok túl gazdag, és egy béna kis lakásban szálltam meg ami teli van csótánnyal meg minden. A kaját fizetném, meg a számlába is belefizetnék, csak hogy tiszta házban lakhassak.
-De, persze! Én is örülnék annak, hogy nem kellene teljesen egyedül lennem.
-Nagyon nagyon köszi!!!
Lassan elindultunk hozzá, hogy összepakoljuk a cuccait. Tényleg elég piszkos lakásban lakott. Bepakoltuk egy kis bőröndöcskébe a cuccait, majd megkerestük a lakás tulajdonosát, és visszaadtuk a kulcsokat, majd elindultunk hozzám. Beszálltunk a kocsiba és 10 perc alatt hazaértünk.
-Basszus!-mondta Katie-Milyen szép ez a ház!
-Hát köszi.-válaszoltam.
Összepakoltunk. Betettük egy üresen maradt szekrénybe a ruháit, majd a raktárból áthurcoltuk a szobámba. A nagy pakolást csengő szó szakította meg. Lerohantam a lépcsőn és kinyitottam a nyikorgó ajtót. Az a lány volt az aki leöntött vízzel. Vajon honnan tudja hol lakom?
-Te? Te nem az a kávés csaj vagy?-kérdezte.
-De. Segíthetek?
-Ah! Hallom Ericcel jársz.-mutatott a szemközti házra.
-Igen. Miért?
-Én vagyok a volt csaja. Még tavaly szakítottam vele, mert alig találkoztunk a munkám miatt. Miatta jöttem vissza, mert hiányzott. Átmentem hozzá, aztán közölte, hogy új barátnője van, de nyugi szivi! Nem sokáig fogod te ezt élvezni.-mondta, de válaszra nem adott lehetőséget, mivel becsapta az ajtót, és elment. Odarohantam még az ablakhoz, hogy lássam, ahogy elviharzik, de nem ment.  Egyenesen Eric háza felé tartott. Bekopogott, és a srác kinyitotta neki az ajtót, és eleinte a hajába túrt, és grimaszolt, de beengedte. Nagyon remélem, hogy Eric nem az a srác. Mikor már 15 perce néztük (mivel Katie is csatlakozott) a házat, meguntam, és átmentem. Felhúztam a cipőm, és felvettem a pulcsim majd átmentem, és csengettem. Mivel nem nyitották ki az ajtót, bementem.....
Ha érdekel a folytatás iratkozz fel és kövesd a részeket :)
 

Chapter One

Adelheid szemszöge 

Reggel összeszorult gyomorral ébredtem. Csupasz lábfejemet a hűvös padlóra raktam, majd belebújtam a puha papucsomba. Fáradt lábakkal indultam el a naptár felé. Összehúzott szemekkel bele pillantottam, és a mai dátumhoz nagy betűkkel csak annyi volt vésve, hogy"London". Eleinte csak töprengtem, hogy miért is írhattam bele, de hamar ráeszméltem. Ma költözök ki Anglia fővárosába.
Anyuék ötlete volt.Azért szerették volna hogy elmenjek,mert ott jó egyetemre vennének fel, és hogy én is fejlesszem a családi ökörséget. Vagyis örökséget. Én nem nagyon vágyom erre. Még. Ez tényleg egy olyan dolog ami ráér.
Nem is járattam tovább a fejemet, hanem nekikezdtem a pakolásnak, majd törékeny testemre ráhúztam valami hétköznapi ruhát. Az óra hangosan kattogott, csak úgy mint a szívem. Ez az érzés akkor növekedett, mikor már a házunk előtt álltunk. Remegtem. Anyát ez nem nagyon izgatta, csak gyorsan átadta az inasnak az új ház kulcsomat, majd egy puszit nyomott a fejemre. Még apa is kijött, hogy búcsút mondjon nekem, és megöleljen. Szemem sarkából előbújt pár pici könnycsepp.

***

Gyorsan elrepült az idő. Hamar leszállt a magángépünk Londonba. Mikor kiszálltam a "porfészekből", lágy fuvallat simította meg az arcomat. Éreztem a mindennapos eső illatát a levegőben, bár most épp száraz volt az idő.
Felkaptuk az inassal a holmit, és beszálltunk a limuzinba, ami elvitt minket az új luxus lakosztályomhoz. Ez tényleg mind szép és jó, de ez nem élet, hogy ha nem a szüleimmel lakom, akkor meg egy inassal kell együtt élnem. Önálló szeretnék lenni, nem pedig gyerek. 18 éves vagyok, felnőtt. Mikor bementem a mézes mázas házba, döntöttem. Odahívtam magamhoz az inast, és átöleltem, mert számomra már ő is családtag volt.
-Figyelj,Gregor. Én egyedül szeretnék gondoskodni mostantól magamról, és ehhez te nem kellesz.-mondtam.
-Megértem Miss.Berger. A telefonszámomat tudja. Engem bármikor hívhat. Addig is elmegyek a testvéremhez lakni. De azért segítsek önnek kipakolni?
-Igen, kérlek!
Nagyon boldog voltam, hogy Gregor így belement ebbe. Úgy látszik ő is látja, hogy nincs szükségem rá.
Csendesen pakoltuk ki a bőröndöket,majd elbúcsúztunk egymástól.
Nagyon kíváncsi voltam a környékre, ezért kimentem sétálni. Sétálni? Upsz. Gördeszkára pattantam, és körbejártam az utcát.

***

Eric szemszöge

Fáradtan keltem, ezért felkaptam valami pólót és gatyát, majd elmentem szívni egy kis friss levegőt, s mire hazaértem a szemben lévő előtt egy limuzin állt. Mivel eléggé csodálkoztam, meg vártam, hogy mi lesz. Türelmes ember vagyok. És szerény.
1 óra múlva egy magas izmos pasi szállt a járműbe. Utána már mentem volna be, mikor a házból kijött egy gyönyörű szép lány. Gyönyörű éjfél barna haját éppen hogy csak megfogta a szél, és korom színű szemével, épp felém nézett, majd elindult a gördeszkájával az ellenkező irányba. Gondoltam, mivel ma úgy is lesz egy kis bulim, elhívom. Felkaptam én is a gördeszkát, és utána mentem. Hamar utolértem, mert nem ment gyorsan, én viszont igen, szóval eléggé lihegtem.
-Szi-a!-kapkodtam a levegő után.
-Hali.-köszönt vissza.
-Gondolom új vagy, mert még nem láttalak erre felé.
-Ja, épp most nézek körül. Várjunk csak...-állt meg-Nem te vagy az a srác, aki szemben lakik velem?
-De.
-Láttalak, és úgy tűnt, hogy te is láttál. Nem azért jöttél utánam?-kérdezte mosolyogva.
-De, mert gondoltam meghívlak a ma esti bulimba.
-Szívesen elmegyek, de most haza kell mennem. Nem jössz? Szomszéd.-kacsintott, és a könyökével megbökte a karomat.
-Én még egy kicsit tovább megyek.
-Ahogy gondolod.-nevetett és tovább állt.
Olyan gyönyörű még a hangja is. Ilyen lány komolyan nincs. Egész végig rá gondoltam, és csodálatos mosolyára, meg a kökény fekete szemeire.

***

Elkezdődött a buli, de a lányt, akinek a nevét sem tudom, mert olyan hülye vagyok, hogy nem kérdeztem meg, nincs itt. Biztos csak becsapott, hogy eljön, hisz egy ilyen szép lány miért is jönne el egy ilyen srác bulijára, amilyen én vagyok. 

Már fél órája ment a buli, amikor csengettek. Azt hittem, hogy a pizzát hozták meg, de tévedtem. Sőt, ilyen jót még nem tévedtem. Az a lány volt az, egy fekete rövid ruhában. Azt hiszem azt hívják gyömbérruhának, vagy borruhának, de nem nagyon izgatott a ruha neve. Csak is az ő neve, ezért üdvözöltem, és meg is kérdeztem.

-Mi a neved?-kérdeztem a fülébe súgva.

-Adelheid Berger, de mindenki Heidinek hív.-súgta a fülembe a választ, amitől kirázott a hideg. Mármint nem a nevétől, hanem attól, ahogyan mondta.

***

Adelheid szemszöge

A szomszéd srác elhívott egy bulira. Csak ezen kattogott az agyam. Hogy miért is? Nem voltam soha semmilyen buliban, és nem tudtam mit vegyek fel. Körülnéztem a gardróbomba, és egyből megpillantottam a csinos kis példányt. Egy éjsötét koktélruha. Miután felvettem, elmentem majd megcsináltam a hajamat és a sminkemet.
Mikor átmentem a szomszéd nyitott ajtót. Behívott, majd megkérdezte a nevem. Lágyan és gyengéden súgtam a fülébe, és látszott, ahogy kirázza őt a hideg.
-Engem Ericnek hívnak.-súgta, majd megragadta a karom, és megpörgetett. Felhívott a szobájába, és ott beszélgettünk egy darabog, majd a nyakamhoz nyomta a száját, és elkezdett fele egyre feljebb menni. Nem állítottam le egy darabig, csak akkor, mikor már a számhoz közelített. Tényleg nagyon helyes srác. Gyönyörű mosolya van, meg szép szeme csak, hát alig ismerem. Bocsánatot kértem és hazamentem.
Este görcsbe rándult gyomorral feküdtem le. Egyfolytában Ericre gondoltam. Egész este csak a bulijának a zenéjét hallottam, amitől még inkább nem tudtam aludni, és egyre csak rá gondoltam. Lassan elfogott a sírógörcs. Felkeltem és kinéztem az ablakon. Kint ült, és láttam, hogy nincs valami jól. Az én hibám. Az én hibám az, hogy most mindketten szenvedünk. Ott néztem, amíg ide nem figyelt. Gyorsan visszarohantam az ágyba, és próbáltam aludni.
Reggel arra ébredtem, hogy kis esőcseppek csapódnak az ablakomhoz. Éreztem a hideget is, amit az eső hozott magával. Reszkettem. Minden porcikám csak remegett. Felvettem a fűtést, és egy jó meleg pulóvert is, majd lementem, és készítettem egy forró csokit, és közben azon gondolkoztam, hogy tegnap nagyon jó idő volt, és ma meg már nincs jó idő. 
Mikor megittam a meleg italt, az ablakhoz sétáltam, és kinéztem. Láttam ahogy Eric kint ül. Ösztönösen a számhoz tettem a kezem, és éreztem ahogy a szemem is kikerekedik a meglepettségtől.
Felvettem a kabátomat és a csizmámat, majd kirohantam hozzá, egy takaróval a kezemben.
-Minden okés?-kérdeztem, és rátettem a takarót.
-Ja, csak kizártam magam.-mosolygott.
-Azt hogyan?
-Azt hittem vittem magammal kulcsot, mikor elmentem sétálni,és azt is mondtam anyuéknak, de ők már elmentek.
-Uh. Gyere be! Kapsz forró csokit.-kacsintottam.
-Tényleg? Nem haragszol rám a tegnap miatt?
-Nem, csak gyere be! Te vagy az első barátom itt Londonban. Miért haragudnék?
Mosolyt kaptam válaszul, majd elindultunk befelé. Elkészítettem neki a meleg innivalót,majd a kezébe nyomtam, és leültem mellé. Láttam, hogy nagyon fázik, ezért átöleltem, majd a vállára hajtottam a fejem.
Mikor megitta a forró csokoládét, megfogta gyöngéden a kezem, majd gyönyörű szemei az én szemeimet nézték. Nem kezdeményezett csókkal. Csak várt. Várta, hogy én kezdeményezzek. A tegnapi miatt nem is csodálom. Szóval. Kezemet a vállára nehezítettem. Közelebb mentem hozzá, majd lehunytam a szemem, és éreztem ahogy a pillám lágyan az arcomhoz simulnak. Az ajkam szépen lassan a szájához ért, és már a nyelvem benne is volt. Nyelveink össze érintkeztem.
A kezem elindult a feje felé, majd beletúrtam vele a hajába.
Mikor befejeztem, tágra nyílt szemekkel nézett rám. Láttam, ahogy magyarázatot vár, pedig tudta jól, hogy mi történt. Lassan oda hajoltam hozzá.
-Csak befejeztem amit tegnap félbehagytam.-súgtam a fülébe.

Mára ennyi, de holnap hozom az új részt :) !! Addig is komizzatok, pipáljatok, és ha nem tettétek még iratkozzatok fel, ha tetszett! Előre is köszii!! :))))))